BLOG: Mit Kívánnál

 
Te mit kívánnál?
 
Érezted már azt a láthatatlan sorompót, amely újra és újra visszatart attól, hogy valóban sikeres lehessél és elérhesd az áhított anyagi biztonságot? Stresszes a munkád és nem tudod leadni a túlsúlyodat? Huszonötödször is elhatározod, hogy kezedbe veszed a sorsod irányítását, de mégis akaratlanul visszazökkensz abba a régi kerékvágásba, amiről tudva tudod, hogy nem tehet boldoggá?
 
Keményen dolgozol. Szorgalmasabban, mint mások, mégse te aratod le a babérokat. És végül beletörődsz és elhiteted magaddal, hogy ennyi jár neked és kész. Igazságtalan, azt tudod, de mégsem találod meg azt, hogyan is befolyásolhatnád a dolgokat, hogy jobb legyen neked? Az a láthatatlan sorompó megakadályoz, hogy azzá lehess, amit megérdemelnél.
 
Pedig ha sikerülne felszabadítanád a benned szunnyadó mérhetetlen sok energiát, nem lehetne számodra igazi akadály. Arról van szó, hogy nem jól fókuszálod a figyelmedet és hagyod magad eltéríteni a helyes iránytól. Miért? Nos ez egy hosszú történet. Annyi idős, mint te magad.
 
Emlékszel még azokra a boldog pillanatokra, amelyeket kisgyerekként éltél meg? Még minden lehetségesnek tűnt, ha valamit komolyan elhatároztál, azt megvalósítottad. Mi történt vajon azzal a csöppséggel, akiben még ott lobogott a korlátlan lehetőségek ígérete? Nem a képességeid voltak korlátlanok, hanem a hited önmagadban. Megnyugtatlak, nem te tehetsz róla, hogy ez megváltozott. Megváltozott, de nem örökre. Ha most elmondom, mi történt, azzal egy lehetőséget kapsz, hogy újra gondold a jövődet.
 
 
…Amikor édesanyád hasában voltál, majd megszülettél, egészen két éves korodig egészen más volt a kapcsolatod a világgal, mint később. Minden idegszáladdal azon dolgoztál, hogy képessé válj élni ebben a világban. Egyszerűen csak ártatlanul, öntudatlanul és korlátlanul befogadtad a dolgokat, a gondolkodásodat nem lassították szűrők, elvárások, kétségek. Azokat az érzéseket építette be a tudatod, amikkel a leggyakrabban találkozott, vagy a leghangosabban szóltak hozzá. Sokkal fontosabb volt a testi érintkezés, a tapintás, mint bármikor későbbi életed folyamán.
 
2-6 éves korod között már fogalmat alkothattál a fizikai tárgyakról és ami a fontosabb, tudatod szivacsként szívott magába mindent amivel csak találkozott. Öntudatlanul lemásoltál minden gesztust, mozdulatot, mimikát, hanghordozást. Jót és haszontalant egyaránt. Sokkal jobban megértetted azt, amit körülötted beszéltek és cselekedtek, mint ahogy te magad beszélni tudtál volna róluk. Észrevétlenül elsajátítottad a körülötted élők gondolkodásmódját.
 
Kisgyerekként ébredtél tudatára az összefüggéseknek. Mi a tulajdon, mire való a pénz, hogyan szeretik egymást az emberek, ki mit érdemel az élettől? Még fontosabb, hogy megtanultad mi a te helyed ezen a Földön és mit várhatsz el az életedtől. És mit nem várhatsz el tőle. Még azt is megtanultad, mikor kell rosszul érezned magadat és mikor nem. Mindez úgy épült be a gondolkodásodba és határozta meg későbbi életedet, hogy nem dönthettél róla, jó, vagy rossz lesz ez neked majd később?
 
 
Hét éves korodban keletkezett az a sorompó, amely lezárta az ártatlan gyermeki gondolkodás korszakát. Az új gondolatok és érzelmek spontán befogadásának korszaka véget ért és túlélés vált a fő programmá. És a túlélés szempontjából egyáltalán nem fontos, hogy te boldogan éled az életed, vagy sem? Kénytelen vagy azzal a habitussal együtt élni, amit addig magadba szívtál. Rengeteg tudásra tettél szert még az iskolákban, de abban már nem sokat változtál, hogy mit vársz el az életedtől és milyen öntudatlanul elsajátított érzelmek vezérlik a cselekedeteidet.
 
A szüleid valószínűleg a maguk módján megtették, ami tőlük tellett, hogy átadják a saját optimista életszemléletüket és megtanítsanak a pénzhez való pozitív viszonyra. De meg van az esély arra is, hogy eközben akaratlanul is vétettek néhány hibát. Ha ők sem voltak optimisták és sikeresek, hogyan adhatták volna tovább ezt a programot neked? De ha még neked voltak a legjobb szüleid a világon, akkor is ott volt a nagycsalád, a barátok, szomszédok és a TV, a rádió, az újságok, ezek mind befolyásolták az egyéniséged alakulását.
 
A jó hír mindenezek ellenére, hogy felnőttként még van esélyed arra, hogy tudatosan felülvizsgáld az alapvető érzelmeidet és a hiedelmeidet. Melyek azok, amik bár mélyen gyökereznek és megváltoztathatatlannak tűnnek, mégsem szolgálják a boldogságodat? Képes lehetsz rá, hogy túllépjél a korlátozott genetikai túlélő-programodon és kialakítsd a saját boldogság-programodat. Könnyen juthatsz sikerélményhez, ha például kipróbálod, hogy valóban tanulható-e az optimizmus, mint ahogyan azt a pozitív pszichológia a közelmúltban tudományosan is bebizonyította? A pozitív gondolkodású emberek ráadásul egészségesebbek és tovább is élnek, mint pesszimista társaik. Sikeresebbek  és megkapják az élettől, amire vágynak.
 
Te most éppen mit kívánnál magadnak az élettől? Mit gondolsz, meg fog valósulni?
 
Írj nekünk, ha szeretnél változtatni az életeden és szívesen "megtanulnád" az optimizmust: yantraprogram@gmail.com